10.rész

 

Reggel telefon csörgésre ébredtem, nagy álmosan végre felfogtam, hogy az én mobilom csörög és fel kellene venni. Egy szemdörzsölés után meg is tettem. A managerem keresett, és délre a stúdióba hívatott. Még csak negyed 10 volt, nem kell sietnem, vissza fekszek egy kicsit. El is aludtam pár perc alatt.
Egy idő múlva felpattant a szemem, az órára néztem, fél 12 volt. El fogok késni!!
Ilyen gyorsan még soha nem készültem el...10 perc alatt már útra készen álltam. Próbáltam minél rövidebb idő alatt eljutni a stúdióba. Ez addig sikerült is amíg össze nem találkoztam a harmadik emelet folyosólyán, egy számomra most egyáltalán nem kívánatos személlyel.
- Szép napot kisasszony! - köszönt rám.
- Elállnál előlem? - kérdeztem ingerülten, mert pont az én stúdióhelységem ajtaja előtt poccolt, gitárjával együtt.
- Talán nem férsz el mellettem? - kérdezte gúnyosan.
- Hát mint látod, nem nagyon! - néztem rá sötéten.
- Akkor talán fogynod kellene! - talán arra céloz, hogy kövér vagyok? Ez bosszút kíván!
- Ott van Kevin! - mutattam jobbra, míg arra nézett lekapcsoltam a gitárját a hevederről, ami így a lábára esett.
- Ouch! - kiáltott fel. Fél lábon ugrálva, fájdalmas arccal szorongatta a lábfejét.
- További szép napot! - köszöntem el tőle, és bementem, az immár torlasz nélküli ajtón.
Odabent a managerem mindent elmagyarázott. Bemutatott a dalszöveg írómnak, és a hangtechnikusomnak. Ma feléneklek pár dalt, mindegyik más stílusú lesz, és azzal dolgozok majd tovább, amelyik a legjobban illik hozzám. Annyira élveztem ezt a munkát, hogy hamar elszállt az idő. Már fél 9 körül volt, mikor befejeztük. El is indultam haza felé. Mikor kiléptem az ajtón, kicsit féltem, mert sötét volt a folyosón, valószínűleg mi maradtunk túl sokáig. Elindultam egyenesen, hiszen folyosón vagyok. De ekkor lépések zaját hallottam magam mögött. Hátranéztem volna, de nem tudtam. Egy kéz tapadt a számra, a hátam falnak ütközött. Nagyon megijedtem. Nem láttam ki az. A faloz szorított. Próbáltam eltolni magamtól, de túl erős volt. A tehetetlenségtől, és az ijedségtől görcsös sírásba kezdtem...a kéz levált a számról, és már nem szorultam a falhoz...sírva rogytam a földre.
- Lily, jól vagy? - kérdezte suttogva. Az ismerős hang gazdája aggódóan megölelt.
- Nem! - sírtam tovább, és kutattam a fejemben...a hangot próbáltam egy arccal párosítani, de annyira megijedtem, hogy nem ment.
- Nem haragudj, nem volt szándékos! Nem gondoltam volna, hogy ennyire megijedsz majd! - mentegetőzött.
- Nick? - éreztem a parfümjét.
- Én vagyok, de ne sírj! - próbált nyugtatni, de én ettől csak dühös lettem.
- Hagyj békén! Eressz el! - szakítottam ki magam az öleléséből.
- Most meg miért vagy ilyen? Mondtam már, hogy nem akartalak megijeszteni! -háborodott fel.
- Pedig sikerült! - töröltem le a könnyeimet az arcomról.
- Mitől ilyedtél meg ennyire? - egyenesedett fel az előző guggoló pozíciójából.
- Attól, hogy sötét van és nem láttam ki vagy! - álltam én is fel.
- Miért? Ha láttad volna, hogy én vagyok, akkor hagyod magad? - jött közelebb.
- Hagyjál, nem akarok beszélni veled! - indultam volna el, de a karomnál fogva visszarántott. Én sem voltam rest, sípcsonton rúgtam, amitől elvesztette az egyensúlyát és hanyatt esett.
Ott akartam hagyni, de menet közben megbotlottam a lábában, és egyenesen rá zuhantam, kipasszírozva belőle az összes levegőt. Ő pedig kihasználta a helyzetet, fölém kerekedett. Szemünk kezdte megszokni a sötétséget, így láthattuk egymás arcát. Ujjaival kisímította a hajtincseket az arcomból. Megszólalni nem bírtam, még a helyzetet sem fogtam fel, olyan gyorsan történt minden. Perceken keresztül csak néztük egymást. De ebben megzavart a mobilom csörgése. Kihalásztam a zsebemből a hang okozóját és felvettem.
- Lil, merre vagy? - kérdezte anyu aggódó hangon.
- Még bent a stúdióban, most végeztem, épp most indulok haza - közben még midig Nick arcát fürkésztem.
- Rendben, akkor siess! És ne állj szóba idegenekkel! - figyelmeztetett.
- Igen anyu, nem fogok, és sietek, szia! - tettem le.
- Igen anyu... - parodizálta az előző mondantom.
- Leszállnál végre rólam? - kérdeztem már kapálózva, próbáltam kimászni alóla.
- Inkább leszállok, mert a végén még kárt tennél bennem! - felállva, leporolta a farmerje térdét.
- Öntelt bunkó! - tápászkodtam fel a födről.
- Kössz a bókot, Vadóc! - indult el a lift felé.
- Nincs mit! - én pedig a lépcső felé indultam, amiért Nick kérdőn nézett rám.
- Miért a lépcsőn mész, mikor van lift is?
- Mert, nem szállok be egy olyan liftbe, amibe te is benne vagy! - mentem tovább.
- Talán félsz? - mosolygott.
- Miért félnék? - kérdeztem félválról.
- Tudom, attól félsz, hogy az történik mint múltkor, és most nem tudnál ellen állni - kacsintott rám mosolyogva.
- Tévedsz! Azt hiszed, hogy egy lány sem tud érzelmek nélkül elmenni melletted? - hangom megvetően hangzott, pedig belül nem ezt éreztem.
- Tudom, hogy van olyan lány, de te nem az vagy! De ha mégis az vagy, akkor miért reszketsz mikor a közeledben vagyok? Miért pirulsz el lépten nyomon, ha mondok valamit? - lépett közelebb.

folyt.köv.

9.rész

Pont oda kerülök ahova nem kellene. Hogy fogom kibírni ezt az öntelt taplót? Az mégiscsak sok volt amit a liftben művelt. Remélem nem egy emeleten leszünk, különben megőrülök.
A nap további részét dalszöveg írással, és a szobám tisztává varázsolásával töltöttem, majd a fárasztó nap végén, aludni tértem.

Nick mutató ujja azon a gombon helyezkedett, amivel meg lehet állítani a liftet.
- Miért is akarsz tőlem távol lenni? - jött egészen közel.
- Mert egy nagy bunkó vagy! - fordítottam ismét hátat.
- Miért zavar ez téged? - suttogta szinte a fülembe.
- Mert zavar és kész! - vágtam vissza egy elég gyenge válasszal.
- Talán utálsz? - éreztem a lehelletét az arcomon.
- Az elég gyenge kifejezés! - háborodtam fel, de még én sem tudom, hogy min.
- Biztos vagy te ebben? - kérdezte, miközben az egyik kezét a csípőmre helyezte.
- Teljesen biztos! - egy kicsit megingott a hangom mikor keze melegét éreztem a csípőmön.
- Szerintem nem! - suttogta, miközben a másik kezével lassan, bal vállamra terelte a hajam - Érzem, hogy reszketsz - súgta a fülembe...éreztem, hogy ajkai súrolják a nyakam...beleborzongtam de neki ez sem volt elég...mintha villám csapott volna belém, mikor belecsókolt a nyakamba...
Lassan, a derekamnál fogva, maga felé fordított, és gyengéden a lift falához nyomott. Ebben a pillanatban, mintha azt sem tudtam volna, hogy ki vagyok, csak néztem rá...az ajkaira. Ami egyre közelebb kerül az enyéimhez, de ekkor bevillant az a cikk, amit neten olvastam. Félrekaptam a fejem, most vettem csak észre, hogy mennyire zihálok.
Nick látszólag mit sem törődve a történtekkel, megnyomta a gombot, és újra megindult a lift. A 7.-en kinyílt a lift, Nick két lépéssel már kint is volt, de megtorpant...visszafordult, félig bejött a liftbe, megnyomta a "földszint" gombot.
- Hölgyem! - lépett hátra egyet, majd intett egy viszlátot, és a lift bezáródó ajtaja elválasztott minket.
Alig bírtam felfogni a történteket. Barátnője van, és egy liftben velem akar kavarni? Minden fiú egyforma!
Rose háza felé vettem az irányt, hogy elmondjak mindent. Nem bírtam volna magamban tartani. Megérkeztem, de mielőtt kopoghattam volna, már ki is nyílt az ajtó. Rose-al találtam szemben magam.
- H..Hello! - köszöntem meglepődötten.
- Szia, ne kérdezd, válaszolok. Csak láttalak az ablakból! - és ezzel be is rántott az ajtón.
- Hova sietsz ennyire? - kérdeztem, mert a karomnál fogva húzott felfelé a lépcsőn.
- Mutatnom kell valamit! - mondta titokzatosan.
- De mit? - eléggé zavaros volt minden.
- Mindjárt meglátod! - nyomott le a számítógép előtti székre, és keresett valamit - Ezt olvasd el! - mutatott a monitorra.
" Friss hír!
Most kaptuk a hírt, hogy szemtanúink szerint Nick Jonas sokat időzött a Hollywood records liftjében, de nem egyedül! Azzal a lánnyal, akiről egy előző cikkünk is szólt,miszerint ő volt aki sírva távozott a Jonas villából. Vajon mi történt?"
- Fene! - csaptam az asztalra.
- Ez igaz? - kérdezte tágra nyílt szemekkel Rose.
- Sajnos igen - húztam a szám.
- És mi történt odabent? - faggatott.
- Semmi! - hazudtam, már kicsit sem fűllött hozzá a fogam, hogy elmeséljem neki.
- Egy liftben voltál egy ilyen jó pasival, és semmi sem történt? - nézett rám elkerekedett szemekkel.
- Ez miért olyan hihetetlen? - néztem rá felhúzott szemldökkel.
- Mert tudom, hogy oda vagy Nick-ért! - ami a szívén, az a száján..gondoltam magamban.
- Ez nem így van Rose, ez elég összetett, te ezt nem értheted! - próbáltam ködösíteni.
- Engem nem tudsz becsapni! - és milyen igaza van.
- Erről majd később beszélünk, most haza kell mennem - próbáltam kimászni ebből a kényelmetlen beszélgetésből.
- Rendben, de akkor tényleg elmondod mi volt? - kérdezte.
- El...persze, csak most valahogy nincs kedvem hozzá - ami igaz is.
Elköszöntem, és elindultam haza. Otthon leültem a gépem elé, és csak most merült fel bennem a kérdés, hogy Nick mit keresett a Hollywood recordsnál...
Egy kis filózás után, elolvastam a Jonas Brothers biográfiáját, ami már frissült, az utolsó látogatásom óta (ami 2 éve volt), és oda le volt írva, hogy ők is leszerződtek a Hollywood recordhoz.
- Ez az én szerencsém - csaptam a homlokomra.

folyt.köv.

 

 

 

8.rész

 
"....You only get one life to work it, so who cares if it's not perfect
I say it's close enough to perfect for me
Why should you hide from the thunder, and the lightning that you're under
Cause there ain't nobody else you want to be

If how your living isn't working, there's one thing that will help
You gotta finally just stop searchin'
To find yourself

You gotta scream until there's nothin' left
With your last breath
So here I am, here I am
Make'em listen
'Cause there is no way you'll be ignored
Not anymore
So here I am, here I am
Here I am
Here I am

The world better make some room
Yea move over, over
Cause your coming through
Cause your coming through

You gotta scream until there's nothin' left
With your last breath
So here I am, here I am
Make'em listen
'Cause there is no way you'll be ignored
Not anymore
So here I am, here I am
Here I am
Here I am

Here I am."

Befejeztem...tapsoltak és bíztatóan mosolyogtak.
3 hónappal később van, mikor bánatomat az éneklésbe folytottam, sokan ajánlották, hogy menjek el egy meghallgatásra, mert tehetséges vagyok. Nem is haboztam, most pedig itt vagyok 3 zsűri előtt.
- Jó lenne, ha leszerződtethetnénk a Hollywood records-hoz! - mosolygott rám a nő.
- Ezen a lapon megtalálsz minden információt, és most menj és beszéld meg a szüleiddel! - adta ide a féri az említett papírt.
- Köszönöm, viszont látásra! - köszöntem el.
Ez a szerződés, egy kis fényt hozott az életembe. Örültem, hogy énekelhetek, csak annak nem örültem ami miatt énekelni kezdtem. Ez egy fájó pont volt az életemben. Akik tudták, szóba se hozták, amiért én nagyon hálás voltam nekik.
Hazaérve, mindent elmeséltem a szüleimnek, és áldásukat adták a szerződésre. Nagyon örültem ennek a lehetőségnek. Ez mostmár mindenről el fogja terelni a figyelmemet. Felmentem a szobába, és magam sem tudom miért, de amint megláttam a polcomon az egyik Jonas Brothers CD-t, belém hasított a tudat, hogy már 3 hónapja semmit sem tudok róluk. Leültem a gép elé, és infókat kerestem róluk, de ez így nem helyes...inkább csak róla. Tudni akartam, hogy mi történt vele három hónap alatt. Írtak arról, hogy most minden idejüket új számok írásával töltik, de írtak a társkeresőről is.
"...Riporterünk látta, amint egy lány sírva távozott a Jonas villából. A lány kilétéről, nincsenek információnk, de valószínűleg, ő is a társkereső miatt volt a Jonas rezidencián..."
Benne vagyok az újságban, és még én sem tudtam róla. Írtak még Veronica-ról is, aki még mindig Nick barátnője.
Többet nem is akartam tudni, ennyi elég volt. Kikapcsoltam a gépet, és hozzá láttam a dalszöveg íráshoz. Már úgyis rámfért, hogy kiírjam magamból a szomorúságot. Miközben írtam, az Ő képe lebegett a szemem előtt. Lehet nem kellett volna utána kutakodnom, és akkor nem lenne bennem ez a nem szűnő fájdalom. Késő van, ideje lefeküdnöm. Lezuhanyoztam és bedőltem az ágyba...csak most érzem, hogy milyen fáradt is vagyok...nyomban el is aludtam.
Reggel izgatottam ébredtem. Ma van a nagy nap. Bemegyek a Hollywood records-hoz és aláírom a szerződést. Amint ez átfutott az agyamon, el is kezdtem öltözni. Majd lementem reggelizni.
- Jó reggelt! - köszöntem anyunak.
- Neked is kicsim! - mosolygott rám.
- Reggeli után van egy kis dolgom, és ha nem gond akkor nem jövök haza ebédre sem, mert szeretnék átmenni Jasmine-ékhez - tájékoztattam anyát.
- Rendben, és hova mész? - kíváncsiskodott.
- Először elmegyek aláírni a szerződést, azután a lányokkal elmegyünk vásárolni - hadartam a mai programot.
- Pénz van nálad?
- Van, de mostmár indulok - fejeztem be a reggelit.
- Jó légy és ne maradj sokáig! - hangzottak az anyai tanácsok.
- Meglesz - és már el is mentem.
Nem volt kedvem taxival menni, így hát gyalog tettem meg az utat a stúdióig. Bejelentkeztem a recepciónál, ahonnan felküldtek a 3. emeletre. Bementem az említett ajtón is, minden simán ment. Azt mondták, hogy ha majd hívnak ha mennem kell, addig szereznek nekem, egy dalszöveg írót, és egy managert. Miután végeztem, elköszöntem és a lift felé tartottam. Megnyomtam a hívó gombot, és fél perc múlva meg is érkezett a lift a 3.emeletre, de nem üresen. A szívem majd kiugrott a helyéről, de nem akartam, hogy akárki is hülyének nézzen, így hát beszálltam.
- Szia Vadóc! - köszönt rám - Hanyadikra? - kérdezte nagy nemtörődömséggel.
- Szia! - a köszönésem elég vérszegényre sikeredett - A földszintre - mondtam.
- Onnan jövök, szóval most inkább tovább megyek a 7. emeletre, ha nem gond a kisasszonynak - mondta gúnyosan.
- De tapló vagy! - vágtam hozzá összeszűkűlt szemekkel.
- De azért tetszem? - kérdezte szemtelenül vigyorogva.
- Te lennél az utolsó ember, aki tetszene nekem! - éreztem, hogy vörösödök.
- Akkor miért pirultál el? - jött közelebb.
- Mert meleg van, de nem indulnánk végre? - próbáltam terelni.
- Talán sietsz valahova? - nyomta meg a 7-es gombot.
- Igen! - mondtam mogorván.
- Szabad megtudnom hova? -kíváncsiskodott.
- Jó messzire tőled! - fordítottam hátat neki.
Erre a mondatra megállt a lift...megfordultam.


folyt.köv.

 

 

 

 

 

7. rész

Mikor hazaértem, beültem egy kád forró vízbe. Szükségem volt valamire, ami melegíti fázó testemet. Megint a 2 éve történt beszélgetés férkőzött a gondolataimba. Soha nem tudom elfelejteni. Rajongtam érte! És most itt vagyok megint, ahonnan elindultam. Ugyan olyan mint 2 éve, de valami megváltozott. Most jobban bántanak a szavai, mint 15 éves fejjel. Minden amit mondd, bántólag hat rám. Csak játszik velem. Nem is sejti, hogy ki vagyok. Nem tudja, hogy mit vesztettem azon az éjszakán. Félek szeretni, félek, hogy megbántanak, és attól félek a legjobban, hogy ez kiderül, védtelen leszek mindenki ellen. Kívülről Vadócnak látnak, de ha belelátnának a lelkembe, abba, hogy mi zajlik bennem, attól félek kinevetnének. Ha arra gondolok, hogy mi történik velem, mikor a közelében vagyok, könnyek gyűlnek a szemebe. Hiába ilyen velem, nem tudom utálni...de szeretni se merem. Már csak egyetlen esélyem van arra, hogy meggyőzzem, én vagyok neki a megfelelő. De ehhez nincs elég bátorságom, az eszem győzedelmeskedik a szívem fölött, miszerint az utolsó esélyt is elszalasztom, és eltaszítom magamtól.
Szomorúan megtörölközöm, és elmegyek aludni. Holnap lesz a döntő. Ez a gondolat nem hagyott aludni, egészen hajnali egyig, lecsukódtak a szemeim...
Valami bántja a szemeimet, résnyire kinyitom. Vakító fény szűrődik be az ablakon. Reggel van... Szívem elnehezedik, és Nick arcát látom magam előtt. Már nem vagyok álmos, kikelek az ágyból. Az órára pillantok, delet mutat. Ideje összeszednem magam. Ma valahogy, egyik ruha sem tetszett amit felpróbáltam. Ezért áthívtam Rose-t, hogy segítsen.
Látta rajtam, hogy valami bánt, de nem feszegette a témát. Szép csöndben készülődtem. Rose egy halvány rózsaszín térdigérő ruhát választott, de mondtam neki, hogy ez nem az én stílusom. Végül egy tapadós, fekete farmer választottunk, fekete converse cipővel, és fekete toppal. Kicsit sötét volt az összeállítás, de legalább tükrözi a lelkiállapotomat. A hajamat Rose vasalta ki. Közben pedig kisminkeltem magam. Egy kis parfüm, és indulásra készen álltam. Most kezdtem csak igazán izgulni. Hívtam egy taxit. És a Jonas villához vitettem magam, ugyanis odabent zajlik le a döntő. Kifizettem a taxist, majd csaktakoztam a már ott álló lányokhoz. Mikor mind a tizen összegyűltünk, Nick nyitott kaput, és bevezetett minket. Mikor megláttam a mosolygós arcát, az én szám is mosolyra görbült.
A 11 terítékkel előkészített ebédlőbe vezetett minket. Ő az asztalfőre ült, mi pedig a névvel ellátott székünkre. Én a tőle legmesszebb eső helyet kaptam.
- Örülök, hogy mindannyian eljöttetek! Külön köszönöm azoknak akik már kiestek a versenyből! - kezdte - Tudom, sokan mindent megtettetek, hogy elnyerjétek a tetszésemet, de vannak olyanok is akik nem... - most nem nézett senkire, csak maga elé - De végülis döntöttem, nem volt könnyű. De azt hiszem hozzám való. Megnyílt előttem, és ezért hálás vagyok neki - a lányok nagy sutyorgásba, és találgatásba kezdtek.
Miközben beszélt, 10 pár szempár vizslatta az arcát, köztük az enyém is.
- Végül úgy döntöttem, hogy a barátnőm Veronica lesz! - jelentette ki.
Míg a kiválasztott ezt megpróbálta felfogni, addig Nick szétnézett és mindenki szemében hitetlenkedést látott. Kivéve az enyében, az én szememben gyülekező könycseppeket, és fájdalmat látott. Rámnézve felállt.
- Kérlek, csöndesedjetek el. Úgy látom Lillyen mondani akar valamit! - nézett még mindig, mindenki szeme rámszegeződött. Én is felálltam, kezembe vette a pezsgős poharat...
- Sok boldogságot! - mondtam elcsukló hangon, magasra emelve a poharat.
Erre a mondatra, a székek megcsikordultak, és mindenki felállt.
- Sok boldogságot! - mondták kórusban.
Veronica pedig odasétált Nickhez, megölelte, és megcsókolta.
Azt hittem a szívem szakad meg. Meg sem próbáltam! Én nem akartam ezt! Akkor miért fáj mégis? A könnyeim utat törtek maguknak, hogy végigszáguldjanak az arcomon és a földre hulljanak halk koppanással. A szívem indulásra késztetett. Futottam ahogy csak bírtam, ki az ebédlőből, ki a házból, el arról a környékről! Közben tudatosult bennem, hogy mégis mertem szeretni, de újból fájdalmat okoztam magamnak...
Hazaértem, felmentem a szobámba, becsuktam az ajtót, a földre vetve magam eszeveszett zokogásba kezdtem. Szeretem Őt! És hagytam, hogy másé legyen!
A könnyeket letörölve az arcomról, a CD lejátszóhoz mentem, és válogattam az albumok között. A Camp Rock-ot választottam. Betettem, kiválosztottam egy számot és megnyomtam a play gombot.
Halkan szólt a zene, én pedig énekeltem :

" They tell you a good girl is quiet, that you should never ask why
Cause it only makes it harder to fit in
You should be happy, excited
Even if you're just invited
Cause the winners need someone to clap for them

It's so hard just waiting in a line that never moves
It's time you started making your own rules

You gotta scream until there's nothin' left
With your last breath
So here I am, here I am
Make'em listen
'Cause there is no way you'll be ignored
Not anymore
So here I am, here I am
Here I am
Here I am...."

folyt.köv.

6.rész


Nick elment áltöltözi, mire végzett, addigra én is sorra kerültem. Míg leért a kertbe vezető ajtón, addigra át is vedlettem a bikinibe. Mikor ő kilépett az ajtón, én a az öltöző kabinból távoztam. Megakadt egymáson a szemünk. Fürdőgatya volt rajta...az a felső test...egész nap tudtam volna bámulni. Neki pedig rögtön szemet szúrt, hogy rajtam van az a bikini, amiről Joe-éknak beszélt. De azt is észrevette, hogy elég feltünően bámulom. Rám kacsintott...ettől én olyan vörös lettem mint egy rák. Hiába volt közöttünk legalább 10 méter távolság, ő ezt tökéletesen látta, amin el is mosolyodott. Majd beugrott a medencébe, és odaúszott a lányokhoz.
Én nem mentem bele a vízbe. Csak leültem a medence szélére és belelógattam a lábam. Néztem, hogy a többiek mit csinálnak. Két lány nyakában 1-1 lány, akik próbálja a másikat belökni a vízbe. Nem félnek segítségül hívni a kezüket a másik haja ellen. Nick-et látszólag nem zavarja, hogy cicaharc van...szerintem még élvezi is a látványt.
Magam előtt néztem a víz apró hullámait, ahogy megtörik rajta fény...annyira szép...néztem egy ideig, majd felpillantottam, de Ő nem volt ott. Jobbra néztem, nem láttam sehol, majd balra...épp leült mellém...
- Miért nem jössz be a vízbe? - arcomon éreztem a tekintetét, de nem néztem rá.
- Nincs kedvem... - hazudtam.
- De így meg napszúrást kapsz!
- Miért érdekel, hogy mi lesz velem? - néztem rá, ami nagy hiba volt részemről, a vizes teste, vonzotta a szemeimet. És azok a barna szemek, amikért lányok milliói rajonganak.
- Azért érdekel, - ült közelebb - mert a házunk kertjében vagyunk - egyre jobban csökkent közöttünk a távolság - és ha bármi bajod esik - már olyan közel volt hozzám, hogy éreztem parfümjének illatát, és hallottam, ahogy veszi a levegőt. Szinte már szédültem a közelségétől - azért engem vonnak felelősségre! - mosolyodott el gonoszan, a következő pillanatban pedig már bele is lökött a medencébe.
- Ez mire volt jó? - kérdeztem dühösen, mikor felbukkantam a víz alól.
- Arra, hogy ne kapj napszúrást! - mosolygott.
- Nem kell félteni, tudok vigyázni magamra! - morogtam.
- Én ebben nem lennék olyan biztos! - ugrott be a medencébe és felém közelített.
- Ne merj közelebb jönni! - figyelmeztettem.
- Miért? Mi lesz akkor ha közelebb megyek? - indult meg felém.
- Akkor...akkor... - próbáltam kitalálni valamit, de nem ment.
- Akkor mi lesz? - kérdezte, már a közvetlen közelemből, és várta mit nyögök ki végre.
Egy szó sem jött ki a számon. Zavarban voltam, arcomba szökött a vér, a szívem heves dobogásba kezdett. Ő pedig csak nézett az ellenálhatatlan szemeivel.
- Nick! Nick! - hívogatták a lányok, amint megláttak vele - Gyere már!
- Azt hiszem hiányolnak a lányok - mosolygott még mindig - lesz időd kitalálni, amit mondani akartál...szia szivem - kacsintott rám újból.
- De én ne... - kezdtem, de Nick a számra helyezte a mutató ujját, ami hallgatásra késztetett.
- Nincs semmi de! - majd hátatfordított és odaúszott a többiekhez.
Magamban töltöttem a maradék fél órát. Közben próbáltam magamhoz térni lányos zavaromból. Miután ez sikerült, szememmel Nicket kerestem, de ő már sehol nem volt.
Helyette Kevint és Joe-t pillantottam meg. Ahogy a medencéhez értek, a lányok nap csöpögéssel és trappolással mellettük termettek. Én meg szép komótosan kimásztam a medencéből...ők addig elkezdték.
- Mielőtt elkeserednétek, hogy csak 5 lány jut tovább, jelzem, hogy a bikini ajándék - kezdte Joe, mire a lányok örömujjongsba kezdtek.
- Most pedig felolvasom a tovább jutók nevét! - mondta Kev - Melissa, Katie, Ann, Veronica, Vadócka - ért oda hozzám Kevin, és nekem is átnyújtott egy cetlit, nagy mosoly keretében.
Akik nem jutottak tovább, rögtön megrohamozták Joe-t és Kevint, hogy járjanak velük. Ők persze nagy ellentmondás közepette távoztak. Addig én elmentem átöltözni. Miután végeztem végig néztem a kerten, és elindultam haza...

folyt.köv.

Oldal: jonas kitalált történet 6-10.rész
jonastesok:) - © 2008 - 2024 - twilightnewmooneclipse.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat