15.rész

  

Elég szépen haladtunk, mikoris a Much Better alatt megtörtént a baj. Nick épp szaltózott, mikor észrevettem, hogy a színpadon maradt a gitárom, már nem volt időm érte nyúlni. Nick a szaltó végén rálépett a gitáromra. A gitárnyak fájdalmas reccsenéssel vált meg a testétől. A hangra, mindenki odakapta a fejét. Nick lába alól kicsúszott a gitár, ő pedig elesett. Hirtelen fel sem fogta, hogy mi történt. Szeme a gitárra vándolrolt, majd rám. Bocsánatkérően néztem rá, a gitáromra pedig sajnálkozva.
- Jól vagy Nick? - segítette fel a földről Joe.
- Persze! Csak nem tudtam, hogy itt ez a gitár - mondta teljesen higgadtan.
- Nick, ne haragudj, csak ott felejtettem a színpadon! - rohantam fel hozzá.
- Nincs semmi gond, nem tört el semmim, te meg majd kapsz egy másik gitárt - közölte Nick, majd továbbállt.
Meg is lepődtem, hogy nem kötött belém, és nem is hibáztatott a balesetért. Ő csak higgadtan csinálta tovább a próbát. Valami nem volt rendben. Éreztem. De tovább kell lépni, folytatni kell amit elkezdtünk. Tanácstalanul, vagy inkább gitártalanul álltam egy helyben.
- Miért nem gitározol? - jött oda id.Kevin.
- Mert az előbb történt egy kis baleset, és a gitárom totál káros lett.. - mutattam a gitáromra amit már csak a húrok tartottak össze.
- Egy pillanat, és keresek egy másikat - ment el 2 percre - Ez jó lesz addig míg nem lesz másik - jött vissza egy piros gitárral.
- Köszönöm, amint lesz időm, megyek és veszek egy másikat! - ígértem.
- Rendben, de most csak csináld amit kell! - hagyott ott.
Tovább folyt a próba, de mostmár csak kisebb hibákkal. 3 óra múlva indultunk vissza a szálláshelyünkre, ahol a nap további részében szabadfoglalkozást szavaztak meg. A hirtelen jött sok szabadidőmmel nem tudtam mit kezdeni, ezért elmetem venni egy másik gitárt. A háztól nem messze volt egy hangszerbolt. Amint bementem, meg is akadt a szemem az egyik gitáron. Egy fekete alapon piros mintás elektromos gitár, ami pont passzolt a stílusomhoz. Rögtön beleszerettem. 10 perc múlva már a gitár társaságában sétáltam vissza a házba.
- De jól néz ki! - állított meg kevin a nappaliban.
- Tudom! - jelent meg egy büszke mosoly az arcomon.
- Kipróbálhatom? - nézett rám könyörgő szemekkel.
- Persze - adtam a kezébe.
- Én is! Én is! - jött oda Joe is.
- Majd Kevin után - adtam be a derekam.
Jól elvoltunk az új szerzeményemmel. 1 órán kersztül kézről kézre járt. Eljátszottunk pár számot, énekelgettünk, és poénkodtunk. Fejfájásra hivatkozva elvonultam a szobámba a gitárommal együtt. Ledőltem az ágyra, és szinte rögtön elnyomott az álom.
Egy sötét helységben vagyok, egy kellemes hang a nevemen szólít, és egyre csak távoldoik. Helyét egy bántó hang váltja föl. Tudatja velem, hogy elvesztettem mindazt ami fontos volt nekem. A hátborzongató hang nem akart csitulni...féltem...egész testem reszketett, valami szorította a testemet. Felriadtam...arra ébredtem, hogy kétségbeesetten sírok, de még mindig szorította valami a testem.
- Sssss! Nincs semmi baj! Csak álmodtál! - a hangjáról megismertem. Nick az ágyon ült és szorosan ölelt.
Én egyre csak sírtam. Kellett egy kis idő, hogy megnyugodjak. Nem tudom miért borultam ki ennyire. Nick halkan dúdolt valami nyugtató dallamot és a hátam simogatta. Fél óra múlva már nyugodt voltam karjai ölelésében.
- Hány óra van? - kérdeztem rekedt hangon.
- Este tíz van - hangzott a válasz.
- Hogy kerültél ide? - merült fel bennem a kérdés.
- Épp az ajtód előtt mentem el, mikor hallottam, hogy sírsz. Kopogtam, de nem válaszoltál. Bejöttem, és hiába szólítottalak a neveden, nem reagáltál. Próbáltalak felkelteni - mesélte el.
- Bocs, hogy megijesztettelek, ilyen még nem fordult velem elő - mentegetőztem.
- Mindenki szokott rosszat álmodni, ezért nem kell bocsánatot kérned - simított végig a hajamon - Éhes vagy?
- Nem, egy falat se menne le a torkomon - válaszoltam álmosan.
- Akkor aludj - adott egy másik lehetőséget.
- Te nem alszol? - kérdeztem meglepődve.
- Nem vagyok álmos. Itt maradok veled estére, ha megint rosszat álmodnál - mondta érzelem mentesen, ami kicsit furcsa volt.
Az ágy támlájának dőlt, engem pedig a mellkasára vont. Kellemes illatát magamba szívva aludtam el. Nick pedig sokáig a hátamat simogatta, és nézte amint békésen szuszogok. Éjfél körül járt az idő, mikor az ő szemei is lecsukódtak.
Reggel a szülők beszélgetésére ébredtünk...

folyt.köv.

 

14.rész

  

Veronika lépett be az ajtón. Szemei kitágultak, légzése inkább fújtatásra hasonlított.Odatrappolt az ágyhoz, és gyilkos tekintettel méregetett engem és Nicket, aki még mindig aludt.
- Ő, hogy került a te szobádba? - kérdezte mérgesen a lány.
- Mikor felkeltem már itt volt. Nem tudom mikor jött - mondtam tanácstalanul, enyhe zavarban.
- Mit csináltatok az éjszaka? - kérdezte vádlóan.
- Semmi, most mondom, hogy mikor felébredtem akkor vettem észre hogy itt van - magyaráztam türelmetlenül.
- Ja, persze! - mondta hitetlenkedve.
Nick a beszélgetésre, felébredt. Hunyorogva próbálta kivenni a két alakot akik az ágy felett veszekednek. Mikor sikerült, hirtelen felült az ágyban, és az agyában magyarázat után kutatott.
- Nick, végre, hogy felkeltél! Mit keresel Lil ágyában?? - vonta kérdőre barátját.
- Nem tudom, hogy kerültem ide, csak arra emlékszem, hogy lefeküdtem a saját ágymba. Aztán nem tudtam elaludni, és a konyhába indultam. Arra már nem emlékszem, hogy hogy kerültem ide - fejezte be. 
- Szivem, miért nem mondtad, hogy alvajáró vagy? - kérdezte megenyhülve Vera.
- Mert eddig én se tudtam - kapott az alkalmon Nick.
- Akkor bocs, hogy meggyanúsítottalak - csókolta meg a barátját.
- Amúgy azért jöttem, hogy szóljak, kész a reggeli! - közölte az eredeti mondanivalóját.
- Rendben, mindjárt megyünk, csak össze szedem magam! - erre a mondatra Veronica már elhagyta a szobát.
- Még, hogy alvajáró? - nyögtem ki az első mondatot ami eszembe jutott, eddig csak bambulva hallgattam kettejük beszélgetését.
- Igen, nem hallottad? Még én is most jöttem rá, hogy ez milyen hasznos! - egy álmos mosoly jelent meg az arcán.
- Miért jöttél a szobámba? - tértem a lényegre.
- Mert este nem tudtam aludni - úgy mondta, mintha ez olyan természetes lenne.
- Akkor, miért nem a barátnőd mellé mentél aludni? - kérdeztem ingerülten.
- Mert az nem lett volna ugyanolyan, mint melletted - állt fel az ágyból.
- De nem én vagyok a barátnőd! Nem teheted mindig azt, amihez épp kedved van! - borultam ki, éreztem, hogy vér szökik az arcomba, és hevesen ver a szívem.
- Ki akadályoz meg ebben? - ölelte át a derekam.
- Nick, kérlek! - próbáltam szabadulni az öleléséből.
- Mire kérsz? - suttogta, közel hajolva az arcomhoz - Arra, hogy ne csináljam? - bólogattam - Miért ne? - a jobb kezét levette a derekamról, és az arcomat simogatta vele. 
- Mert ez így nem helyes.. - mondtam elhalóan, megszédített a közelsége.
Nem tudtam ellenkezni, vagy talán nem is akartam. Megcsókolt, térdem remegett, ő egyre jobban szorított. Kezeim tehetetlenül lógtak melletem. A lekiismeretem viszont ezt nem hagyta annyiban. Két kezem a mellkasára helyztem és annyira eltoltam magamtól, hogy legalább a szemébe tudjak nézni.
- Nick, te is tudod, hogy ezt nem szabad! Nem akarom, hogy kihasználj! - próbáltam hatni rá.
- Tudom, hogy nem lehet! De nem tudok mit tenni! Engem nem az ész hanem a szív irányít! - nézett esdeklően a szemembe.
- Akkor gondolkodj el egy kicsit azon, hogy mit művelsz! Játszol az érzéseimmel és megcsalod a barátnődet! - könnyek gyűltek a szemembe.
Nick kezei lehullottam rólam. Még egy ideig egymás szemébe néztünk, majd kimentem a szobából. Nick szomorúan nézett utánnam. Tudta, hogy nem helyes amit tesz, de ez a szívét nem nyugtatta meg. Ma inkább kihagyta a reggelit. A szobájában, az ágy támlájának dőlve gitározott. Azon gondolkodott amit mondtam neki. Arra jutott, hogy igazam van, így hát inkább békén hagy. Nem közeledik többet felém. Próbált úgy gondolni rám, mint ha egy lány lennék a sok ezer közül, átlagos, semmivel sem több bárki másnál...kopogtak.
- Szabad! 
- Miért nem reggeliztél szivem? - léppett be Veronica a szobába.
- Nem vagyok éhes.. - eresztett meg egy mosolyt.
- Biztos csak izgulsz! A szüleid üzenik, hogy készülj, mert hamarosan próbálni mentek! - bújt Nick mellé a lány.
- Rendben, mikor indulunk?
- Fél óra múlva - közölte Veronica és elment átöltözni.
- Örülök Joe, hogy végre sikerült végezned a hajaddal - jegyezte meg Kevin mikor már csak az épp akkor érkező Joe-ra vártak.
- Jól van bocs, szólhattatok volna hamarabb is - sértődött meg.
- Indulás! - adta ki a parancsot id.Kevin.
Beszálltunk egy mikrobuszba, ami elvitt minket az arénához. Odabent már nagyban zajlottak az építőmunkálatok a színpad és a díszlet körül. Mi nem zavartattuk magunkat, mindenki magához vette a hangszerét, és kezdődött a hangolás.Ezzel el voltunk fél órán keresztül. 
Majd megkezdődött a próba...

 

folyt.köv.

 

 

13.rész


Jól kezdődött ez a reggel is..gondoltam magamban morgolódva. Már most nem volt kedvem ehhez a naphoz. De muszály volt végig csinálni. Ezért hát a kávé foltos pólóm átvettem egy feketére. Kimentem a konyhába, csináltam magamnak egy pirítóst, és messzire elkülönültem az ügyetlen Jonasoktól. Leültem a tv elé és a híradó nézése közben fogyasztottam el a reggelim. Valaki lehuppant mellém a kanapéra és elvette mellőlem a távirányítót.
- Most miért kapcsoltad el? - förmedtem Nickre.
- Mert zene csatornát akarok nézni! - vetette oda.
- De még nem volt vége a híradónak! - kaptam fel a vizet.
- És? Mostmár vége! - kapcsolt vissza arra a csatornára...és tényleg vége volt.
- Akkor nehéz lett volna kivárni azt a 2 percet?
- Igen! Nem a tiéd a tv!
- De a tiéd sem! - rántottam ki a kezéből a távirányítót.
- Add vissza! - vette ki a kezemből.
Ezután sorra kapkodtuk ki egymás kezéből a távirányítót. Amiből végül egy kisebb verekedés kerekedett ki. Kev és Joe szedett szét minket.
- Fejezzétek már be! - szólt Kevin.
- Ezt még visszakapod! - érintettem a számhoz az kezem, ami piros foltot hagyott az ujjaimon.
- Már megkapta...nem látod a homlokán a karcolást? - röhögött Joe öccsén, aki a karcolásból szivárgó vért törölgette.
Nick csendben, gyűlölködve nézett rám. Lehet, hogy most tényleg elvetettük a sulykot. De megérdemelte!
- Viselkedni fogtok? - kérdezte az idősebbik testvér.
Bólintottunk. Majd a szorító kezek lehullottak rólunk. Felálltunk a földről. És elindultunk...az volt a gond, hogy pont egy irányba, ami a fürdőszobába vezetett. Már az ajtónál tartottunk és dulakodtunk, hogy ki menjen be először. Nick ezt egy lökéssel elrendezte, miután én ezzel a földre kerültem. Bement az ajtón, és a tükörben vizsgálgatta a homlokát. Majd megmosta az arcát és kijött.
- Mit ülsz a földön? Nem hallottál még székről? - húzta az agyam Nick.
- Azért vagyok a földön, mert ellöktél te bunkó! - válaszoltam epésen.
- Én ugyan nem. Nem tehetek arról, ha még a saját lábadban is megbotlasz! - húzódott gúnyos mosolyra a szája.
- Utállak! - vágtam hozzá dühösen.
- Te is tudod, hogy ez nem így van.. - nyújtotta felém a kezét, a felsegítésem érdekében.
- Nem kell a segítséged! - löktem arrébb a kezét és feltápászkodtam a padlóról.
- Ha nem hát nem...- húzta vissza a kezét - Én most megyek mert van ennél fontosabb dolgom is...
- Mr.Fontosember - morogtam magamban sötéten és bementem a saját szobámba.
Vacsoráig ki sem mozdultam a szobámból. Zenét hallgattam, pihentem és Nicket szidtam magamban. Lassan telt az idő estig...
- Mindenki itt van? - tette fel a kérdést a Jonasok anyja.
- Még Frenkie, és Lillyen nincs itt! - válaszolt Kev.
- Veronica, szólnál Frankinek? Nick, te pedig Lilnek? - kérte meg őket Denise.
- Persze! - hangzott a válasz kétfelől.
Amíg Veronica elindult Frenkie-hez addig Nick az én ajtómon nyitott be...aludtam. A zenelejátszó bekapcsolva maradt. A könyv amit olvastam, a földön hevert. Én pedig egy párnát szorongatva aludtam az igazak álmát. Nick közelebb lépett az ágyhoz, és leguggolt mellém. A kócos hajam, kisimította az arcomból.Egy apró puszit adott a számra, betakart és kiment a szobából.
- Lil nem jön enni, mert nagyon fáradt és inkább alszik...- közölte Nick, miközben elfoglalta a helyét az asztalnál. Veronika már visszatért, Frankie-vel együtt.
- Rendben, akkor kezdjünk el enni!
Csendben zajlott a vacsora, majd lassan, mindenki elszivárgott a saját szobája felé. 1 óra múlva már mindenki aludt, kivéve Nick. Álmatlanul forgolódott az ágyában. Mikor megunta a forgolódást, kimászott az ágyából, és halkan az én szobám fel vette az irányt. Benyitott, és az ágyamhoz lépett. A nevemen szólított, mivel nem válaszoltam, meggyőződött arról, hogy mélyen alszok. Az ágy másik oldalára sétált, felemelte a takarót, és bebújt mellém. Közelebb húzódott a hátamhoz, és hátulról átölelt. Így aludt el.
Fény szűrődött be az ablakon. Reggel van, ideje felkelnem...gondoltam magamban. Kezemmel ledobtam magamról a takarót, de ekkor egy másik kézzel találtam szemben magam, ami kizárásos alapon nem az enyém volt. A derekamon pihent. Ledermedtem, hallottam ahogy a kéz gazdája szuszog. Kezét leemeltem magamról, és megfordultam. Az édesen alvó Nickel feküdt az ágyamban. Először meglepettséget, majd haragot véltem felfedezni magamban. Mit keres itt? Miért van az én ágymban?
Gondolatmenetemet az ajtóm nyitódása szakította meg...


folyt.köv.

12.rész

 

Megérkeztünk. Egy hatalmas házban szálltunk meg, amit külön erre a hétre foglaltunk le, így nem kellett szállodába mennünk. A földszinten volt a konyha, ebédlő, nappali, 3 szoba és egy fürdőszoba. Az emeleten pedig a nappali, amiből körbe 5 szoba és egy fürdőszoba nyílt. A szülők, Frankie és Big Rob lent alszanak majd. A többiek pedig rohantak, elfoglalni a legjobb szobát. Én rögötön lestoppoltam a fürdőszoba melletit. A fürdőszoba másik oldalán lévő szobát pedig Nick. Nick szobája mellet Veronicáé volt, mellete Joo-é, aztán Keviné, így be is zárult a kör. A közös helyiség pedig a nappali volt, az ajtók között 1-1 növény foglalt helyet, középen egy nagy kanapé és pár fotel, előttük pedig a Tv.
Bementem a szobámba, és elkezdtem kipakolni. Miután ezzel kész lettem, kimentem a nappaliba a többiekhez Tv-t nézni. Már minden helyen ültek, vagyis inkább terpeszkedtek. Mivel nem volt hova ülnöm, lehuppantam a földre...nem volt túl kényelmes, de ez is megteszi. Baseball meccset néztünk. Nagyban meredtem a Tv-re mikor érzem, hogy valami folyik a lábamra. Odanéztem, láttam h egy sugárban ömlik rám a ragacsos lé, az okozója pedig nem más volt mint Nick Jonas. Mintha villám csapott volna belém úgy felpattantam, és a kólától csöpögő nadrágomat néztem, ahogy mindenki más is. Vetettem Rá egy mérges pillantást, és fujtatva berontottam a fürdőszobába...ahol vízzel kezdtem el sikálni a két tenyérnyi foltot, ami egyre jobban csak irritálta a bőrömet. Miután láttam, hogy menthetetlen, elzártam a csapot, és elindultam a szobámba, átöltözni. Amint kiléptem az ajtón minden szem a vizes nadrágomra tapadt.
- Ha már a fürdőszobában voltál, illett volna a Wc-be pisilned. Pedig már azt hittem szoba tiszta vagy... - gúnyolódott Nick, amin felkaptam a vizet.
Mérgesen indultam felé. Mikor célt értem, kikaptam a kezéből, a még félig tele lévő kólás üveget, és az ölébe öntöttem a maradékot. Nick szitkozódva állt fel és a ragadós farmerjét vizsgálta.
- Ha a kanapén ülsz és pisilni kell, akkor legalább szólhattál volna a barátnődnek, hogy kísérjen ki a Wc-be. Azt hittem már nem félsz a klotyómanóktól... - vágtam vissza ugyan olyan gúnyosan, ahogy ő tette.
Amíg ő felfogta, hogy mi történik, addig bementem a szobámba, hogy megkeressem a fürdőköpenyem. Majd elmentem zuhanyozni...már rámfért a mai nap után.
Még neki sem kezdtem a vetkőzésnek, mikor Nick benyitott.
- Te mit keresel itt? Nem látod, hogy épp zuhanozni akarok? - förmedtem rá.
- De látom. És akkor mi van? - flegmázott.
- Akkor az van, hogy ki kellene menned! - tájékoztattam.
- És ha nem megyek? - jött közelebb.
- Én szóltam előre! - mondtam, majd lekaptam a polcról a sampont, a tetejét lehajtottam, és elkezdtem vele Nickre spriccelni. Nick meglepetten nézett magára, mikor tudatosult benne, hogy mit csináltam, kirántotta a kezemből a sampont, és mérgében a földhöz vágta. Karon ragadott és a zuhanyzó felé rángatott, majd ruhástól belökött. A jobb vállamat a kabin oldalához nyomta, hogy ne tudjak kijönni onnan. A zuhany rózsát felém irányította, és megnyitotta a hideg vízet. A víz cseppek áthatoltak a ruhámon és jéghidegen a bőrömhöz értek. Próbáltam szabadulni, de még csak a szemem se tudtam kinyitni a víz sugár miatt ami az arcomat is érte. Dideregve tapogatóztam, hátha meg tudom nyitni a meleg vizet. Nick látva kétségbeesett próbálkozásomat, megnyitotta helyettem, és ő is beépett a zuhanyból záporozó víz alá. Derekamnál fogva magához húzott, mellkasunk összeért. Éreztem a lehelletét az arcomon...egyre csak közeledett, majd ajkai az enyémhez értek, szorosan magához ölelt. Ellenkeztem, próbáltam ellökni magamtól, de a vágyaim felül kerekedtek az eszemen. Egyre hevesebben kapkodtunk egymás ajkai után.
- Nick! Ne! - szakítottam el az ajkaim az övétől.
- Miért ne? - fürkészte az arcom.
- Mert ez így nem helyes, és a barátnődtől csak egy ajtó választ el! - mondtam türelmetlenül és vártam, hogy távolodjon tőlem.
- És? Amiről nem tud az nem fáj... - állt még mindig ugyanolyan közel hozzám.
- Én viszont nem leszek Veronica pótléka! - tettem a tenyerem a mellkasára, és próbáltam eltolni magamtól, ami sikerült is, mert hagyta magát.
Kiléptem a zuhanyzóból, vissza se nézve kisétáltam a fürdőszobából, a szobámban pedig átöltöztem és az ágyra vetettem magam. Rövid időn belül el is aludtam. Reggel zajra ébredtem. Lementem a konyhába. Amit láttam az nem mindennapi. A Jonas tesók reggelit próbáltak csinálni :D. Közelebb mentem, hogy megnézzem, mit próbálnak épp odaégetni. De nem vettem észre h Nick előttem van. Pont felém fordult, de nem tudta befejezni a mozdulatsort, mert a kezében lévő bögre, beleütközött a vállamba, és a tartalma a fehér pólómra ömlött. Felváltva néztem a barna foltot a pólómon és az Ő barna szemét...A konyhában lévők, mind megdermedve nézték, mit fogok reagálni. De én csak elszámoltam magamban ötig és higgadtan megszólaltam.
- Bocs nem láttam, hogy előttem vagy.. - kértem bocsánatot. Nem akartam veszekedni kora reggel.
- Akkor máskor nézz az orrod elé! - nézett rám.
- Pedig még kedves voltam - motyogtam magamnak sötéten.
- Legalább már megvan a reggeli kávéd! - vigyorgott rám.
- Kösz! - szóltam vissza csípősen. Majd elmentem átvenni a pólómat.


folyt.köv.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

11.rész

- Túl sokat képzelsz magadról! - próbáltam palástolni, azokat a jeleket, amiket az imént említett.
- Szeritem meg pont annyit képzelek magamról, amennyi vagyok! - símított végig ujjaival a nyakamon.
Beleborzongtam. Nem akartam, hogy játsszon velem. A nyakamat simogató kezet megfogtam, és eltávolítottam a testem közeléből, de az ujjai a csuklómra kulcsolódtak, és közel rántottak gazdájukhoz...talán túl közel. Szívem hevesen kalimpált, a levegőt is kapkodnom kellett, hogy el ne ájuljak ettől az érzelemlökettől. A fülemhez hajolt és belesuttogott..
- Jóéjszakát kislány... - arca az enyémhez surlódott, ismét az arcomba szökött vér.
Egy szó sem hagyta el a szám. Csak néztem ahogy sarkon fordul, és beszáll a liftbe. Amint etűnt, észbekaptam és én is elindultam. Dúltak bennem az érzelmek, és elmém ezenyi kérdés válaszáért kiáltott. Hazaérve, egyenesen a szobámba mentem és leültem az ágyra. Ez volt arról a napról az utolsó emlékem.
Legközelebb már csak reggel keltem fel. Eléggé fáradt lehettem, ha így kiütöttem magam.
Ma nem kellett bemennem, így hát addig lustálkodhattam amíg akartam. Dél körül kivetett az ágy, így hát összeszedtem magam, és elmentem vásárolni, de most csak egyedül...
Legalább 6 különböző boltban jártam, mire megvettem a cuccokat, amik megtettszettek, és már nem bírtam el többet. Hazamentem, és a tükör előtt próbágattam az aznapi termést. Lassan és unalmasan telt ez a nap. Már nem tudtam mit kezdeni magammal, ezért egy gyors zuhanyzás után le is feküdtem.
Másnap ismét a mobilom csörgésére ébredtem. Mike hívott (manager) hogy ma be kellene mennem, az álmosság, szinte rögtön eltűnt a szememből. Legalább nem fogok itthon unatkozni. Már pattantam is ki az ágyból, arcot és fogat mostam, felöltöztem, rendbeszedtem a hajam. Így már szalon képes voltam. A szüleim még aludtak, mivel szombat van, és nem kell enni dolgozniuk, ezért hagytam nekik egy cetlit, nehogy azt higyjék, hogy elrabolt egy perverz.:D
Mikor beértem, mint mindig, most is köszöntem a recepciósnak, aztán a kávé automata felé vettem az irányt, hogy legyen ami életben tart a mai napon. Akaratlanul is, míg fel nem értem a harmadikra, szememmel mindenhol őt keresetem, de hiába. Ez egy kicsit a kedvemet is szegte. Látni akartam. Hiányzott a hangja, az illata, a szeme, amit egy teljes héten át nem érzékelhettem, ugyanis, egyszer sem bukkant fel a folyosókon, vagy akár a stúdióm ajtaja előtt, de most azt sem bántam volna, ha egy pillanatig is láthattam volna az arcát. Egy teljes héten át dolgoztam úgy, még csak egy hírt sem hallottam róla. Ez már lassan bosszantóvá vált. Lassan eltelt a a hét.Az utolsó napon, nem kellett bemennem, nem is akartam. Annyira lehangoló volt, és mindez amiatt mert, nem láttam már egy hete.
Mikor a következő hét kezdődött, bementem, hogy felvegyem az első dalomat. Ma is a kávé automatánál kezdtem. Mikor a bejárat felé néztem, nagyot dobbant szívem...Ő volt. A lift felé igyekezett, de nem egyedül. Vele volt Veronica is. Mindketten vetettek rám egy pillantást, de egyikőjüké sem volt valami szívmelengető.
Felmentem a stúdióba, ahol már vártak rám. Mikor benyitottam, azt hittem rosszul látok.Nick volt bent a barátnőjével és a hangtechnikusommal beszéltek valamit. Felém kapták a fejüket...lehet, hogy valami fontosban zavartam meg őket.
- Jó reggelt Lil! - köszönt rám Phil.
- Neked is! - viszonoztam, de a másik két bent tartózkodó személy, bunkó módon nem köszönt, azért oda sem figyeltem rájuk.
- Akkor, elkezdhetjük? - kérdezte Phil.
- És ezek? - böktem a gerlepár felé, azzal a kezemmel amelyikben a kávé volt.
- Nem ezek, hanem ők! - javított ki Nick, és egy mozdulatta elvette tőlem a kávémat, beleivott, majd visszanyomta a kezembe.
- Kösz, mostmár inkább nem kell! - feleltem erős undorra a hangomban, hogy végre észrevegye magát.
- Lil, kezdünk! - szakította félbe a beszélgetésünket Phil.
- Megyek már! - indultam el a mikrofon felé.
1,2,3....Miközben felénekeltem a dalt, az üveg ablakon keresztül, a keverő pultnál álló Nicket szemléltem, mivel ő is engem nézett.
- Ez tökéletes volt Lil! - dícsért meg a hangtechnikusom.
- Köszönöm! - mentem vissza nagy mosollyal az arcomon melléjük. Ekkor nyílt az ajtó és Mike lépett be.
- Jó reggelt mindenkinek! - köszönt.
- Jó reggelt! - viszonoztuk.
- Lil, van egy kis munka a számodra, de látom már megbeszéltétek Nickel - nézett ránk.
- Asszem kimaradtam valamiből - néztem rá - Miről is van szó?
- Jonas turnéra mész, és helyettesíted az egyik gitáros lányt - közölte.
- Mi? Hogy én? És velük? - kezdtem - Neeeeeem! - nyújtottam meg, elutasítólag a választ.
- Nincs mese! - zárta le a témát.
- Rendben, mikor indulunk?- kérdeztem Nicktől, rá se nézve.
- Ma este! - mosolygott rám. ÁÁhh...az a mosoly, nem fogok kibírni vele egy egész turnét.
- Ilyen hamar? - kerekedett el a szemem.
- Igen, szóval mehetsz haza pakolni! - utasított Nick - És ne felejtsd el betenni a bőrönbe a kispárnád - tette hozzá gúnyosan,úgy hogy csak én halljam.
- De vicces vagy! - néztem rá összeszűkűlt szemekkel.
- Tudom, te viszont piros vagy - kacsintott rám.
- Pukkadj meg! - éreztem hogy ég az arcom, sarkon fordultam és haza mentem pakolni.
Anyuékkal, megbeszéltem mindent. Mielőtt felszálltam volna a gépre, a szüleim könnyes búcsút vettek tőlem. Majd a gépen elfoglaltam a helyem. Joe volt az utastársam, így hát az egész utat végigpoénkodtuk és elénekeltünk pár dalt. Nick és Veronica egy sorral hátrébb ültek, de ez engem nem zavart meg abban, hogy jól érezzem magam...

folyt.köv.

Oldal: jonas kitalált történet 11-15.rész
jonastesok:) - © 2008 - 2024 - twilightnewmooneclipse.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat